A Magyar Nemzet ugyanezen a héten megjelent televízió- és rádióműsor mellékletében „Hajlékká hajlítja” címmel olvasható Kisfaludy Nóra Csete Györggyel készített riportja. Ebben az építész – egyebek mellett – így nyilatkozik a munkáiról:
„Nemzetünk kultúrája a nyelvben gyökeredzik. Nem véletlen az sem, hogy a ház szinonimájaként sokszor használjuk a hajlék szót. Hiszen már a pásztorkunyhó is hajlított faágakból készült. A magyar nyelv csodálatos játéka ez: az íjat hajlékká hajlítom, míg végül fölém emelkedik a mennyezet, azaz a menny. Ez különösen így van az én kupoláimnál, amelynek legtöbbje felül nyitott, tehát, ha feltekintünk a mennyezetre, rálátunk a mindenségre, a mennyre. […] A Debrecenben épült, tégláskerti református templom … ég felé nyúló kezet ábrázol, ez a kéz azt jelképezi, hogy ebben a materiális, hitetlen világban milyen nagy szükségünk van Istenre. Az erdélyi fatornyot a hagyományoknak megfelelően négy fiatorony veszi körül; Jézust és a négy evangelistát: Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost jelenítik meg. A belső térben az Úr asztalát egy ugyanolyan betlehemi csillag tartja, mint amilyen a tornyot díszíti. A templomtér nagy csillaga Jézus születését, kimagasló harangtornya pedig a Megváltó kereszthalálát hirdeti. A tégláskerti templomot 2006-ban fejeztem be, ez volt állandó alkotótársam és barátom, az élők sorából 2000-ben eltávozott Dulánszky Jenő utolsó munkája.„
