Kézfogás – ez a szó sok mindent magában foglal és magában hordoz. Bensőséges, testvéri gondolat árad belőle. Biztat a megbékélésre, a szereteten alapuló igaz kapcsolatra. A Debrecen-Tégláskerti gyülekezet nyújtja a kezét, kész a kézfogásra, a barátságra és összetartozásra.
A Tégláskerti Missziói Egyházközség 2005. január 9-én, tartotta első istentiszteletét az újonnan épült templomában. Elkezdte önálló életét, próbálta kialakítani gyülekezeti életének sajátos struktúráját. Előzetes felmérések, családlátogatások alkalmával kitűnt, hogy Tégláskert lakosságának csupán a fele református, a másik fele főként görög és római katolikus, valamint néhány baptista és evangélikus család él kertségünkben. Nagyon szeretnénk, ha templomunk egész Tégláskert számára jelentené azt a helyet, ahol lelki békéjét és nyugalmát megtalálhatja.
Ezek a gondolatok is késztettek bennünket arra, hogy már 2005. január végén az Egyetemes Imahetet követően három estére megnyissuk templomunkat a többi felekezet előtt is. Így a szolgálattevők is más-más felekezet lelkészei voltak, római, görög katolikus és baptista igehirdetők. Örömmel tapasztaltuk a közös imádságok áldásait, a testvérek egyre nagyobb érdeklődését. A résztvevők maguk fogalmazták meg felekezeti hovatartozástól függetlenül, hogy sajnos az Egyetemes Imahét alkalmaira nem tudnak eljárni testi gyengeségük, időjárási viszonyok, utazási nehézségek miatt, és ezért is örülnek az itteni, helyi alkalmaknak. A 2007. évtől kezdődően négy estések lettek az alkalmak és elkezdtük meghívni a szomszédos református gyülekezeteket és lelkészeiket felkértük az igehirdetés szolgálatára. Így került sor a Kerekestelepi, Homokkerti, Kistemplomi, Széchenyi-kerti és az Ebes-Szepesi gyülekezet meghívására.
A meghitt esti alkalmak jó lehetőséget adnak egymás megismerésére, a tégláskerti közösségi élet előmozdítására, egymás liturgiájának megismerésére és a szomszédos református testvérekkel való kapcsolat építésére. Ezen túl a közös lelki élmények segítik az egymás hite általi erősödést. Az imaközösség fátylat borít a felekezeti hovatartozásra, mindannyian érezzük kegyelemre szorult bűnös voltunkat, az imádkozás fontosságát, érezzük az Isten megszólítása által kapott erőt és szeretetének kisugárzását.
Külön felemelő érzést nyújt, akár a tégláskerti gyülekezet énekkarának szolgálata, akár a minden esztendőben szolgáló baptista „Musica Sacra” kamarakórus.
A gyülekezetek mellett, mi lelkészek is találkozunk, s az alkalom utáni szerény vendégségben, együtt a gyülekezetek elöljáróival megbeszéljük a közös nehézségeket, örömöket. A tapasztalatok cseréje segítséget nyújthat az előttünk álló munkához.
A csütörtöktől vasárnapig tartó alkalmainkat közös szeretetvendégséggel zárjuk, ahol oldottabb körülmények között tovább beszélhetjük a hallott igei üzeneteket, kifejezzük hálánkat és lélekben már előre gondolunk a következő esztendei alkalmakra.
Ebben az esztendőben, január 27-től 30-ig a következő lelkészek szolgáltak nálunk: Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkész, Fekete András görög katolikus parochus, Bacsó Benjámin baptista ifjúsági lelkész és Bukáné Zakar Zsuzsanna Debrecen-Szepes-Ebesi református lelkipásztor. Testvéreinknek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, és kérjük Isten áldását további szolgálatukra.
Vas Sándor
Debrecen-Tégláskerti református lelkész